A szülői, családi háttér meghatározó abban, hogyan alakulnak ki a tehetséges gyermekek nem-kognitív, szocio-emocionális képességei.
Ezek azok a képességek, amelyek nem iskola- és tantárgyfüggőek, és amelyeknek a fejlesztésében nem csak a szakember, hanem a család is tevékeny szerepet kell, hogy vállaljon. A nem kognitív képességek kibontakoztatásának – különösen egy tehetséges fiatalnál a munkaerőpiaci helytállás, a társas viselkedés és az egészségmegőrzés szempontjából – a kognitív képességekkel szemben sokkal nagyobb a jelentősége.
Önészlelés és a család
A tehetséges gyerekek egy része olyan területen tehetséges, amely az iskolai környezetben kiderül, más részük viszont olyan területen tehetséges, amelyet az iskola nem ismer fel. Ilyenkor fontos lehet az, hogy a család – megfelelő kommunikációt folytatva az oktatási intézménnyel – felszínre hozza a tehetséges gyermeknek másfajta megnyilvánulási formáit is, elismertesse azt a tágabb környezettel. A szülő lehet a gyerek szószólója. Ekkor alakulhat ki a gyermekben egy olyasfajta egészséges önkép, énhatékonyság, amely a lemorzsolódás veszélyét elháríthatja.
Motiváció a családon belül
Kutatások azt támasztják alá, hogy azok a tehetséges fiatalok indulnak el az önmegvalósítás rögös útján, akik ún. mesteri célokat tűznek ki maguk elé. E célok lényege az, hogy egyfajta belső indíttatásból fakadnak, ilyenkor a gyerekek arra törekednek, hogy minél magasabb szintre emeljék tudásukat. Nem versengenek mással. Ez a motiváltság fiatalabb korban ritkább. Nagy szerepe van a versengő céloknak is – az egymással történő megmérettetésnek is – , amelyet a család szorgalmazhat az iskola mellett vagy azzal együttműködésben. A cél azonban elsősorban az, hogy a gyerek – idő múltán – már saját kedvteléséből, önmaga okulására is tűzzön ki célokat azért, hogy minél magasabb szintre emelhesse tudását. A megfelelő támogató háttér, szociális környezet, elsősorban a család támogatása nélkül ezek a fiatalok idő múltán „elfáradnak”, megrekednek egy szinten, ahonnan már később nehezebben tudják tehetségüket kamatoztatni. Nem szabad elfelejteni – a tehetséges gyerekeknek is szükségük van dicséretre, elismerésre, éppen ezért a győzelem nem természetes, az elismerés fontos és szükségszerű minden kisebb elért eredmény esetén is.
Reziliencia – megküzdés
A szülő képes megtanítani legjobban, milyen az, amikor a megjelenő akadályok ellenére is képes a céljait elérni. Nem más ez, mint egy alkalmazkodási folyamat, amelynek a végeredménye a pozitív produktum. Sajnos sok esetben a családi háttér éppen az akadályozó tényező, mert a szegénység vagy épp a szülők elvesztése negatív irányban befolyásolhatják a képességkibontakoztatást. Fontosnak kihangsúlyozni azt is, hogy a teljesen optimális családmodell esetében is szükséges lehet az, hogy a tehetséges fiatal képes legyen saját maga is szembe szállni a fellépő akadályokkal. A család itt azzal tud segíteni, hogy tanácsokat ad ahhoz, hogyan lehet az esetleges akadályokat sikerrel teljesíteni. Támogató háttérként van jelen. Érdemes azonban odafigyelni arra is, hogy ne támasszon irreálisan magas elvárásokat a tehetséges gyermekkel szemben, hiszen azzal épp az ellenkező hatást érheti el.