A szocio-emocionális készségeknek kiemelten nagy szerepe van a tehetséges gyerekek egészséges fejlődésében.
Legtöbbször ezek hiányáról beszélünk, illetve ezek fejlesztésében van segítségre szükségük a tehetséges diákoknak. Nem lehet rangsorolni, melyik a legfontosabb, mert mindegyik az.
Önészlelés
Ha a diák tévesen vélekedik önmagáról, képességeiről – pedig biztosan tehetséges – , előfordulhat, hogy tehetsége ellenére lemorzsolódik. (Érdemes egyébként valamilyen mérőeszközzel megvizsgálni, hogy a gyermek valóban a tehetséges kategóriába tartozik-e, erre. Ehhez A szocio-emocionális készségek és jelentőségük a tehetségek személyiségfejlődésében képzésen számos segítséget kapnak a hallgatók.) Ha hisz a diák a saját képességeiben, az előrevetíti egész életpályája sikerét.
Motiváció
Minden diák akkor produktív igazán, ha megvan a kellő motivációja. Számos „csodagyerek” tűnt el azért, mert motiválatlanná vált a továbbfejlődéshez, túl sok dicséretet kapott, számtalan szereplési lehetősége volt, csodálatból is bőségesen részesítette a nagyközönség – éppen ezért megelégedett a meglévő képességeivel. Ha a tehetséges gyerek nem, vagy nem megfelelő feladatot kap, belesüpped az unalomba, és így a lemorzsolódás veszélyezteti.
Kitartás
Szerepet játszik ezeknek a tehetségeknek az eltűnésében a kitartás hiánya is a motivációhiány mellett, így ennek tudatosításában is nagy jelentősége van a tehetséget támogató környezetnek. A kitartásnak és a cél eléréséért folytatott küzdelemnek – szintén szocio-emocionális tényező (reziliencia) – éppen abban van a lényege, hogy a tehetséges fiatalnak meg kell tanulnia küzdeni a céljaiért akkor is, ha a körülmények éppen nem kedvezőek. Vegye sikerrel az akadályokat!
Önkontroll
A gyerekek sokszor épp azért nem jutnak előre, mert nem tudnak projektekben, csoportokban, azaz közösségben hatékonyan kibontakozni. Ezért van szükség arra, hogy megtanulják magukat irányítani – a szó jó értelmében – , azaz tanulják meg az ötleteiket (és a gyakran ezzel összefüggésben kialakuló konfliktusaikat is) megfelelő módon kommunikálni a többiek felé. Ezek a fiatalok a legnehezebben ezt a stratégiát tudják elsajátítani, mert többnyire az impulzív és öntörvényű viselkedés jellemzi őket.
Önértékelés
Az alulteljesítő tehetséges diák helytelen önértékelése általában a társaikkal való komoly konfliktusokhoz vezet, gyakori az ebből fakadó iskolaváltás is. Előfordulhat ennek az ellenkezője is – túlzottan felértékeli saját képességeit – , és ez magával vonhatja a képesség-stagnálást, a fejlődés megrekedhet, átcsaphat nárcisztikus önelégültségbe. A helyes önértékelés kialakításának óriási szerepe van a tehetséges diák fejlesztésében.
Társas kapcsolatok normalizálása
Sok pedagógus szembesül azzal – bár számára mindig ez a legnagyobb kihívás – , hogy egy-egy gyerek kilóg a sorból. Ez a diák általában azért különül el a többiektől, mert nem úgy „működik”, mint azok. Saját maga is tisztában vannak azzal, hogy ő a „különc”, de nem tud ellene tenni. Szükség van arra, hogy olyan közegbe kerüljön, ahol ezt a „másságot” nem érzékeli, azaz hasonló beállítottságú, képességű közösséget találjon magának. Egyéb esetben az a veszély fenyegeti, hogy a felnőttek között fogja jól érezni magát. Márpedig a serdülőnek nagy szüksége van arra, hogy a kortársak elfogadják. Ha ez nem történik meg, akkor igyekszik beolvadni a nagy „átlagba”, vagyis elsikkad.
Kreativitás
A tehetséges fiatal akkor tud a későbbiek során alkotást létrehozni, ha a kreativitását kielégítheti. Képessé kell válnia új dolgok alkotására, megváltoztatván azt a területet, amelyet már megalkottak előtte. Ha a környezet nem tudja őt támogatni ebben, akkor később nem lesz képes újításokra, nem válik felnőttként alkotó emberré. Emellett szükség van arra is, hogy az újítását akkor is véghez tudja vinni, ha feltételek nem kedvezőek, és mindehhez támogató, társas kapcsolatokra, barátokra, tanárokra, mentorokra, együttműködő, segítő emberekre van szüksége.