A tehetséggondozással foglalkozó szakemberek számára kihívást jelentő feladat a tehetségek életútjának követése. Mi történik egy azonosított tehetséggel, ha például iskolát vált vagy a családja elköltözik, hogyan vihetőek tovább a róla megszerzett információk, amikor általános iskolából középiskolába, majd onnan a felsőoktatásba lép, vagy éppen belép a munkaerőpiacra?
Ez a kérdés nem csak az egyén szempontjából jelentős, hanem egy iskolarendszer, és végső soron a nemzet érdeke is, hogy az egyszer már azonosított tehetségek ne vesszenek el. Az életpálya-követés ezen túl azért is fontos feladat, mert segítségével általános megállapítások is tehetőek, amelyek szakpolitikai döntéseket alapozhatnak meg. Megítélhetővé teszik egy-egy intézkedés, beavatkozás hatását, de azonosíthatják azokat a területeket is, amelyek a leghatékonyabban képesek hozzájárulni a tehetségkibontakoztatáshoz.
A nemzetközi gyakorlatban sokféle megoldással találkozhatunk a tehetségek életútjának követésére. Kötetünkben bemutatjuk azokat a megoldásokat, amelyek magyar szempontból is relevánsak lehetnek. Ezeknek a módszereknek két nagy csoportja van, részben olyan eljárások, amelyek új, célzott adatgyűjtést igényelnek (kutatás alapú megközelítés), részben azonban olyan módszerek, amelyek az iskolarendszerben már létező adatok összekapcsolásával (regiszter alapú megközelítés) adnak hasznosítható információkat a tehetség-életpályáról. Magyarországon mind az adatgyűjtés, mind a -feldolgozás terén rendelkezésre állnak azok az alapok, amelyek egy életpálya-követési program elindításához szükségesek, a könyv ezeket is részletesen bemutatja.