Mi jellemzi azt a tanulási környezetet, amelyben a hazai pedagógusok tehetséggondozási, tehetségfejlesztési gyakorlata zajlik? Milyen az a tanulási környezet, amely a tehetséges tanulók számára optimális? Hogyan viszonyul egymáshoz ez a két tanulási környezet, mekkora a távolságuk és mit tehetünk annak érdekében, hogy ez csökkenjen? A kötetben ezekre a kérdésekre találunk válaszokat.
A 2017/18-as tanévben zajlott kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy a magyarországi tehetséggondozásban kiemelten jellemző a pedagógusok felelősségvállalása. Úgy érzik, leginkább az ő feladatuk a tehetségek felismerése, és a felismert tehetségekkel való további foglalkozás is. Nagyobb részük abban hisz, hogy a kiváló képességű fiatalokat külön számukra alakított fejlesztő környezetben tudják a legeredményesebben segíteni. A megkérdezett pedagógusok számos korszerű pedagógiai elvet és módszert ismernek, és ezeket általában a tehetséggondozás tanórán kívüli alkalmain (tehetséggondozó szakkörökön, egyéni vagy kiscsoportos foglalkozások keretében) használják. A mentorálást különösen sokan említették mint a tehetséggondozás egy újszerű és hatékony formáját.
Az oktatási rendszerben nagy a tehetséggondozáshoz kapcsolódó innovációs potenciál, ez annak is köszönhető, hogy erős a folyamatos szakmai fejlődés igénye. Ez lehet a legjobb alapja Magyarországon annak, hogy megerősödjön a tehetséggondozás adaptív modellje, amely felé az iskolák egy részében már érzékelhető elmozdulás.